Page 3 - Flowdrill

1. Történelmi háttér

Már 1923-ban megpróbált Jean Claude de Valliere egy kis franciaországi istállóban
olyan szerszámot kifejleszteni, amivel vékony acéllemezekbe a hagyományos fúrás
helyett súrlódási hő segítségével lehetett volna furatot készíteni.
Bár sok kísérlet után sikeresnek bizonyult ötlete, mégis ipari hasznosításra nem ke-
rült sor, mivel:
- még nem állt rendelkezésre keményfém alapanyag
- a szerszámok helyes geometriája még nem volt ismeretes
- kemény anyagok megmunkálásához még nem álltak rendelkezésre gyémánt kö-
szörűkorongok
- még nem léteztek gépek, amelyek az időközben kifejlesztett komplikált profilt ki tud-
ták volna köszörülni.

Még 60 évig tartott, amíg ezek a gondok megoldásra kerültek és a folyatófúrás szé-
les tartományban sikeresen alkalmazható lett.

2. Bevezetés

A folyatófúrók poligón formájú köszörült keményfém szerszámok. Relatív nagy fordu-
latszámmal és erővel vékonyfalú fémes munkadarabra nyomva, jól formázhatóvá
teszi a keletkezett súrlódási hő az anyagot, olyannyira, hogy a folyatófúró átvezethe-
tő az anyagon. Ezáltal egy furat keletkezik, ill. a főleg alulra távozó anyagból egy fo-
lyatott hüvely. Ezen hüvely vastagsága az eredeti anyagvastagság három - ötszörö-
se.

Számtalan alkalmazási terület van olyan munkadaraboknál, amelyek vékonyfalú
anyagba nagy szakító szilárdságú menetet, nagyfelületű csapágyperselyt vagy tartós
forrasztott - hegesztett kötést igényelnek (1a - 1d ábra).

Az eljárást már régóta sikerrel alkalmazzák. Optimális eredmények eléréséhez azon-
ban a felhasználónak magát az eljárást és természetesen a különböző folyatófúró
típusokat, ill. a géppel szemben támasztott követelményeket meg kell ismernie.

1a ábra 1b ábra 1c ábra 1 d ábra

3